Cikkek, hasznos információk

ERCP vizsgálat (endoszkópos retrográd cholangio-pancreatográfia)

2016.04.18.
megosztás - iwiw megosztás - facebook megosztás - twitter megosztás - google

Az ERCP az epeutak és a pancreas (Wirsung) vezeték endoszkópos retrográd kontraszt feltöltésével járó vizsgálata

 Az endoszkópos retrográd cholangio-pancreatographia (ERCP) lényege, hogy speciális, oldalra tekintő optikával rendelkező, 10-14 mm átmérőjű, 100 cm-es, emelővel is rendelkező endoszkópon (duodenoszkóp) át kanüláljuk a Vater papillát, és ezen keresztül szelektíven a közös epevezetéket illetve a Wirsung vezetéket, majd kontrasztanyaggal történő feltöltés során RTG képerősítő segítségével áttekinthetővé válnak az extra és intrahepatikus epeutak, és a hasnyálmirigy vezeték teljes lefutása. Az ERCP során operatív jellegű endoszkópos mikrosebészeti beavatkozások elvégzésére is lehetőség nyílik, mint például az endoszkópos papillotomia (sphincterotomia) (EST), mely a Vater papilla hosszanti papillotommal történő bemetszését jelenti, ezáltal lehetővé téve további beavatkozásokat, mint például epeúti kövek eltávolítását, epeúti és pancreas vezeték szűkületek tágítását vagy áthidalását speciális műanyag vagy fémhálós csövekkel (stentek).

 

Az ERCP vizsgálat legfontosabb indikációi: disztális típusú epeúti obstrukcióhoz társuló obstrukciós icterus vagy cholangitis, epeúti kövesség vagy annak alapos gyanúja, előrehaladott stádiumú inoperábilis epeúti, epehólyag és hasnyálmirigy daganat okozta epeúti elzáródás palliatív endoszkópos kezelése (stent), akut biliaris pancreatitis, krónikus obstruktív hasnyálmirigy gyulladás, pancreas pseudocysta, tályog vagy nekrózis, pancreas fisztula, idiopátiás akut recidiváló pancreatitis, pancreas daganat gyanúja, Oddi sphincter dysinesis (funkcionális epeürülési zavar) és a postcholecystectomiás syndroma. Az ERCP során felismerhetőek és eltávolíthatóak az epeúti és pancreas vezeték kövek, illetve diagnosztizálhatók az epeúti és hasnyálmirigy gyulladásos és daganatos elváltozások, a vezeték abnormalitások és szűkületek.

 

 Az epeúti kövesség kimutatására az ERCP szenzitivitása 70–90%, specificitása 90–100%, így az ERCP diagnosztikus hatékonysága meghaladja a hasi UH és a CT hatékonyságát. A krónikus pancreatitis és pancreas rák elkülönítésében az ERCP-eltérések rendszerint döntőek.  Bizonytalan esetben a malignitás eldöntésére az ERCP során szövettani mintavételre is van lehetőség (szövettan, kefecitológia, epe- és pancreasnedv aspirációja tumor marker, illetve epekristály vizsgálatra). Az ERCP továbbá postcholecystectomiás syndromás tünettannal rendelkező betegekben, Oddi-sphincter dyskinesis gyanúja esetén epeúti, pancreas és intrapapillaris nyomásmérés (Oddi-sphincter-manometria) elvégzésére is módot ad. 

 

Az ERCP vizsgálat technikailag bonyolult, komplex radiológiai és endoszkópos látásmódot és mikrosebészeti készségeket igénylő eljárás, melynek kivitelezése erre specializálódott és tapasztalt endoszkópos szakembert és endoszkópos szakasszisztenseket (team munkát) igényel. Míg a gasztroszkópos és kolonoszkópos vizsgálatot viszonylag jó diagnosztikus és terápiás hatásfokkal akár már 300 önálló vizsgálat elvégzése után is képes az endoszkópiát tanuló szakember kivitelezni, addig a sikeres és biztonságos ERCP vizsgálat elérése csak akkor várható, ha a vizsgáló szakorvos korábban már legalább 1000 önálló beavatkozást végzett és folyamatosan végez évente minimum 100 operatív ERCP-t. A sikeres ERCP vizsgálathoz a szaktudás, a duodenoszkóp és a megfelelő minőségű RTG képerősítő mellett szükség van az endoszkópos ERCP tartozékok teljes spektrumára is (kanül, papillotom, vezetődtrót, Dormia kosár és különböző méretű stentek). A vizsgálat időtartama gyakran meghaladja a 30 percet, különösen ha operatív beavatkozásokra (EST, kőextrakció, stentelés) kerül sor, ezért szinte kizárólag mély szedációban (Midasolam és Fentanyl vagy Propofol) végezzük. Diagnosztikus indikációkban az ERCP-t napjainkban már lehetőség szerint kerülni kell, mivel helyét a non-invazív MRCP (mágneses rezonancián alapuló cholangio-pancreatográfia) vizsgálat vette át.

A hagyományos ERCP invazív vizsgálati technika, komoly megterhelést jelent a betegnek, a beavatkozást általában 24 órás megfigyelés követi. Tapasztalt vizsgáló esetében is szövődményekkel (elsősorban post-ERCP-s akut pancreatitissel és vérzéssel) kell számolni. Az ERCP morbiditása 3–5%, mortalitása pedig 0.1–1% körüli.

A post-ERCP pancreatitis gyakorisága általánosságban 3-5%, azonban magas rizikójú beteganyagon (pancreas divisum, Oddi sphincter dysfunkció, icterus hiánya, női nem, normális tág epeutak) a szövődmény gyakorisága elérheti a 25-35%-ot. A post-ERCP pancreatitis megelőzésére a jelenlegi szakmai irányelvek szerint alkalmazható farmakológiai prevenció, mely elsősorban a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID), ezen belül is az Indomethacin 100mg kúp adását jelentheti közvetlenül a vizsgálat előtt vagy azt követően. Ennél is hatékonyabb eljárás, elsősorban a súlyos, nekrotizáló post-ERCP pancreatitis megelőzésében a profilaktikusan, 48-72 órán át a pancreas vezetékbe pozícionált, transzpapilláris, kis kaliberű (3-5 F), plasztik stentek alkalmazása (Ábra 6). A profilaktikus plasztik stent megakadályozza, hogy az ERCP-t követő papilla oedema pancreas vezeték obstrukciót okozzon, ezáltal véd az obstruktív jellegű pancreatitis ellen. 


« vissza a hírekhez